Caravan Palace az A38-on – avagy francia karaván a dunai hajón
Caravan Palace az A38-on – avagy francia karaván a dunai hajón. Ki hallott már a Caravan Palace-ról? ...oké, páran tényleg, mert nem csak mi ketten voltunk a barátnőmmel péntek este az A38 koncerttermében, na de azért nem egy AC/DC a banda, az tuti. Én legalábbis pár youtube-on hallott számukon kívül nem sokat hallottam a francia csapattól, de mivel azok elég jónak tűntek, úgy gondoltam, adok nekik egy esélyt, hogy bebizonyítsák, több van bennük - meg magamnak is, hogy bulizzak egy jót.
Na az egyik csak félig sikerült, de a másik teljesen!
Koncertkezdés időben, kivonulás, visszafogott taps, zene.
1 szám. Oké.
Még egy. Oké.
Köszönés, első közvetlen kapcsolatfelvétel a közönséggel. Oké.
Ekkor kezdtem el gondolkodni a holnapi tennivalóimon, a nyári terveimen, az élet értelmén meg azon, hogy mennyi minden másra költhettem volna az egyáltalán nem olcsó belépő árát...
Újabb három szám különösebb meglepetés nélkül - és ekkor egyszerre elszabadult a pokol!!! Fogalmam sincs, mi történt, de a közönség valami olyan elképesztő, öngerjesztő örvénybe került, hogy percekig őrjöngött, tapsolt, sikítozott látszólag minden racionális ok nélkül. A zenészek meg csak álltak és nem értették az egészet. Kicsit olyan „Rendben, de ez MOST mi?!” arcot vágtak, mert oké, hogy ők próbálták jól érezni magukat ott a színpadon, de ez eddig nem igazán ragadt át a hallgatóságra. Most meg mintha valaki rátenyerelt volna az „Őrület van!” gombra.
És innen már nem volt visszaút, csak tombolás és végül váratlanul hatalmas siker – amire annyira nem készültek, hogy az utolsó szám és a meghajlás után hiába zuhogott még percekig a tapsvihar, nem jöttek vissza.
Talán féltek, hogy akkor elsüllyesztenénk a hajót...Langyos kis unalmasságból tehát egészen forró hangulatúvá vált a koncert – jórészt a közönségnek köszönhetően (meg talán a légkondi hiányának). Így a katarzis megvolt, ugyanakkor sajnos a csalódás is, hogy akármennyire imádkoztunk nekik, nem járt bónusz dal az őrült budapesti hallgatóságnak. De nem is baj, mert a természet kárpótlásképp egy csodálatos viharral és gyönyörű villámokkal ajándékozta meg a koncertről távozókat.
Nekem tetszett! ;)
A Közösségi Éléményblogolás keretein belül Sarusi-Kis Nóra írása. Köszönjük Nóra az írást!
Koncertkezdés időben, kivonulás, visszafogott taps, zene.
1 szám. Oké.
Még egy. Oké.
Köszönés, első közvetlen kapcsolatfelvétel a közönséggel. Oké.
Ekkor kezdtem el gondolkodni a holnapi tennivalóimon, a nyári terveimen, az élet értelmén meg azon, hogy mennyi minden másra költhettem volna az egyáltalán nem olcsó belépő árát...
Újabb három szám különösebb meglepetés nélkül - és ekkor egyszerre elszabadult a pokol!!! Fogalmam sincs, mi történt, de a közönség valami olyan elképesztő, öngerjesztő örvénybe került, hogy percekig őrjöngött, tapsolt, sikítozott látszólag minden racionális ok nélkül. A zenészek meg csak álltak és nem értették az egészet. Kicsit olyan „Rendben, de ez MOST mi?!” arcot vágtak, mert oké, hogy ők próbálták jól érezni magukat ott a színpadon, de ez eddig nem igazán ragadt át a hallgatóságra. Most meg mintha valaki rátenyerelt volna az „Őrület van!” gombra.
És innen már nem volt visszaút, csak tombolás és végül váratlanul hatalmas siker – amire annyira nem készültek, hogy az utolsó szám és a meghajlás után hiába zuhogott még percekig a tapsvihar, nem jöttek vissza.
Talán féltek, hogy akkor elsüllyesztenénk a hajót...Langyos kis unalmasságból tehát egészen forró hangulatúvá vált a koncert – jórészt a közönségnek köszönhetően (meg talán a légkondi hiányának). Így a katarzis megvolt, ugyanakkor sajnos a csalódás is, hogy akármennyire imádkoztunk nekik, nem járt bónusz dal az őrült budapesti hallgatóságnak. De nem is baj, mert a természet kárpótlásképp egy csodálatos viharral és gyönyörű villámokkal ajándékozta meg a koncertről távozókat.
Nekem tetszett! ;)
A Közösségi Éléményblogolás keretein belül Sarusi-Kis Nóra írása. Köszönjük Nóra az írást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése