C/* - EMLÉKEK & JELEN // RIDOVICS ANDRÁS INTERJÚ
Ridovics András a Budapest-London tengelyen, a szigetországba szakadt hazánk fia, aki mint a kreatívok nagy része, jobban és értelmesebben tudott érvényesülni a nyugati a piacon. Némi retrospektív nosztalgiával vegyítve mégis visszalátogatott, s egy diszkrét album keretein belül vizualitásba öntötte az elmúlt pár évet – interjú (Y)
Mi ez a könyv // hogyhogy Budapesten [?]
Családi látogatás, részben […] A könyv pedig; valahogy össze akartam foglalni kicsit a kinti jelenlegi életemet és összekötni azt az ittenivel - ami volt. Éppen ezért, a könyv anyagának a fele Magyarországon, a másik része pedig itt-ott készült. Vegyes.
Mit csinálsz itt-ott?
Designerként dolgozom, két évig a Burberrynél voltam, részben abból is finanszíroztam ezt a kis könyvet, és ez azóta sem változott – mint foglalkozás-, csupán most szabadúszóként teszem mindezt.
Szóval akkor megmaradtál ennél a magazinokba fotózás, divat vonalnál [?]
Már csak ritkán… és főleg azokkal, akikkel akkoriban is dolgoztam. Néha velük alakul valami, de próbálok főleg művészetet csinálni inkább, minthogy divatot, ám ennek ellenére persze néha szoktam. Főleg Claiernek, - a barátnőm-, [akiről nem mellesleg a könyv is a címét kapta, s inspirálta – C/* - a szerk.], aki szintén egy divatcégnél dolgozik, úgyhogy különböző projektekhez nekik szoktam képeket készíteni - például.
Akkor meg tudsz élni.
Meg tudok élni igen. [nevet]
Jó hát nyilván azért nehéz, hiszen elég sok fotós van kint [London] is.
Igen, de így, hogy grafikákat is tudok csinálni, így nyilván több és nyitottabb lehetőségek vannak, designérként, mint egyszerű fotósként.
No és mik a további tervek // következő project // perspektívák [?]
Ez még nagyon nem tiszta [nevet], mert sok mindenen gondolkoztam… Nyilván csinálom a kis fotóprojekteket; így tehát a konyhafalon gyülekeznek a képek, van egy tábla, amire mindig ragasztgatom fel a polaroid képeket… szóval, ha csinálok egy képet, azt oda kirakom, hogy együtt lássam őket, de konkrétan még nem tudom - mármint-, hogy mi lesz a következő ilyen irányú lépés. Opció az is, hogy továbbtanuljak – még-, valahol […]
Noha igazából annyira nem lenne rá szükségem. Tudod, mert hogy az nem befolyásolja(ná), a megélhetésedet, vagy az enyémet, ha van vagy nincs [papír], de mindenesetre érdekes lenne. Tehát valami kicsit elméleti képzésre gondolok, mivel amúgy is szoktam ilyenekre járni; például szépirodalmi témában, szóval hogy ezek jók, ilyenek kellenek, csak nem biztos, hogy összejön az, hogy rendes tanintézményi kereteken belül… de elviekben benne van a pakliban.
Lesz London Gig?
Lesz-e? Nem. Volt egy kis buli, és elkezdtem helyet keresni a kiállításnak, de ez ott kint némileg más. Ha te akarsz valamit csinálni, és nem téged hívnak, akkor olyan iszonyatos áron valósulhatna meg, amiből lényegében ki tudnék adni egy nagyon jó [drága] könyvet. Mondjuk egy 120 oldalas, színes albumot… Ezért kicsit úgy vagyok vele, hogy majd meglátjuk, de valami biztos lesz, csak tudod, hogy megy ez… Az összes ilyen dolog nálam olyan, hogy majd jön; ez a kiállítás is olyan volt, hogy az utolsó pillanatban valósult meg. Tervbe volt véve, hogy kéne ilyet csinálni, közben kijött a könyv, s miután betették az ELLE magazinba – ezt a tervet, mint apró hírt-, akkor már ott tartott a dolog, hogy most már biztos, hogy meg kell csinálni [nevet] – és akkor jó, menjünk… Tehát nálam kb. minden ilyen. Próbálok tervezni, de ez eléggé… ad hoc.
feat; Ferenczy Noémi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése