C/* = Claire, = Clear // VIZUÁLIS KÖLTEMÉNY - RIDOVICS ANDRÁS [fotó] könyvbemutató [AUG15.] - erősen holnap.


2013. augusztus 15. 19:00 
1051 Budapest, sas u. 11. // Open Atelier, Ridovics Peter stúdioja



C. = Claire, =Clear. 
[Ridovics András könyvbemutatója & fotó]

[előszó - Palotai Jánostól: nem mellesleg, a kiállítást is megnyitja]

A migráció korát éljük, résztvevői vagyunk. Jobb esetben individuálisan/egyénileg közlekedünk, rossz esetben tömegesen menekülünk,- a visszatérés reménye nélkül (?). Az úti impulzus magyarázható a vándorösztönnel, a szabadságvággyal és egy jobb világ illúziójával. Azzal az optikai illúzióval, amit a képek nyújtanak. Az emberek tév(é)képek közvetett világában,- és nemcsak a közvetlen valóságban- mozognak. Így a valóságunk egy közvetlenre és egy képek által közvetettre bomlik. Azaz adva van a tér valósága, ahol embertársainkkal élünk, ahol lakunk;- és az, amelyik a közvetítő átvitel: fotó, rádió, videó jelekkel telitett. Ezek révén létrejött egy elektro-optika, s ennek elterjedése hat a migrációra. 



Ridovics András mindezekben a terekben „otthonosan” mozog. A budapesti Iparművészeti Egyetem* fotó szakán végzett, 2004-ben. Közben már kísérletezett a több rétegű fotóval, a korábban felvett képre annak nézését rögzítette, reprodukálta. Ezzel a „déja vu” élményt adva, s ezt a pszichológiai jelenséget próbálta meg külső képpé formálni. E kísérletet folytatta tovább diploma munkájában, olyan installációt készített, ahol a képek erőterébe lépve a néző interaktív részese lett: amit látott, azt maga idézte elő. Amibe a néző bekerült, az szinte azonos volt a világ menetével, a képek szakadatlan egymásra rakodásával, a képek képével, s azok eltűnésével. 



Ezt tudatosította a zenei kíséret erősödés halkulás, roncsolódás-szinkronban a képekével, hogy megértesse a pixilációs folyamatot. Másrészt a művészet-filozófiai problémákat: mint Deleuze „vizuális” képét, amely sebessége, rövid élettartama miatt nem tudatosul, de visszahat az őt „kibocsátó” aktuális tárgyra, dologra. Amit a diplomamunka mutatott/láttatott, egyben az alakok kvantitatív sorozata, katalógusa, ami a –poszt-modern művészet jellemzője. Ez alapján lehetett a fotóst odasorolni, de neoavantgárd követőnek ugyanúgy tekinteni, mint konceptuálisnak.



„Útravalóként” Ridovics ezt hozta magában. Itt látott képei bizonyítják, hogy őrizte meg a fényt, -ezért utalunk a Clearra. Így lesznek fontosak az azt „kibocsátó” dolgok, tájak. Utóbbiak az angol festészetben is fontosak, ezesetben a fotós adaptációs készségét tanúsítják. A természet új elem a munkájában, s az is, ahogy a testre tekint. A fragmentáció, - amit képernyő szegmentációként a monitorkultúra részének tartanak,- itt másra, a részek az egészre utalnak. Másrészt az intim szférára, ami a migráns szempontjából a stabilitást, a bizonytalanság feloldását, nyugvópontot jelentheti. Ezt testesíti meg C., aki a vándor magányát oszlatja el. Őt, alsóneműit látni, róla szólnak a fotók-látszólag. Ebben az intimitásban látni a kölcsönös bizalmat, érzelmeket, az egyenrangúságot, a befogadó és a befogadott „levetkőzését”. A fotós aktuális érzetének közvetlen dokumentumai e képek, egyszerre az emlékezés lenyomatai is, egyidejű „duplikátumok”. Mögöttük két ember történetének egy jelentős szakasza…



Emellett
"olvasható" C.-nek szóló képversnek. "Írója" nemcsak levetkőzteti a
szeretett nőt, de virágba öltözteti, bújtatja, - sok képzelet fotóban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése