Hotel Chelsea & Pixel pszichedélia - ilyen volt.

Másfélóra késés, kellemes hűvös és néhány lézengő egyén erre-arra tízkor. Néha feltűnt Chelsea Nikkel - kis vászontáskájával elsétált a vendégek között, de észre sem vették. Kipakolta az Lp-ket és pólókat egy sarokban lévő asztalra, mosolygott, és még mindig senki nem realizált semmit. 

Majd megkezdődött a beállás, és a közben felhangosított háttérzene hatására beszivárgott a mindenki, aki ez idáig a járdára szórta a csikkeket.

És mire Chelsea megszólalt a színpadon – mint egy kedves kis tanító néni igazgatta a keverést, amit a koncert végére sikerült eltalálni talán (?)-, a légkondicionáló már feladta […]

Hőség és diszkrét tömeg, de realizálható vidámság. Kiakadó cukiság faktor és plátói szerelem hullám aurája szakadt a nézőtérre meg izzadtság. Új-Zélandon tél van.

A leadott műsor persze messze profibb és élvezhetőbb volt, mint amire számítani lehetett; tulajdonképpen bőven nagyobb helyre be lehetett volna tolni a dolgot, ám épp a helyszín miatt, az egész koncertet átjárta a zenekar meghitt közelsége és Chelsea mosolya. Klasszikus önutálat, ha kihagytad, kedves kis élmény, ha nem.

Remélhetőleg látjuk még a hercegnőt, valamelyik budapesti helyszínen – ez volt az első.