Zenei imádság Mahsa Amini-ért // Jasper Stadhouders (NL) a Lumen Kávézóban

 Önök éltek már át olyat, hogy a zene teljesen kitisztítja az ereiket, kimasszírozza a göböket a vállukból, leszedi a munka porát az elméjükről és átmossa a lelküket valami újjal?

Hogy egybe olvadnak a közönséggel, a hangokkal, a zenészekkel? Hogy egy percnek tűnő órából magukhoz térve pislognak körbe, hogy most hova kerültek, egészen pontosan hol jártak az imént?

Észlelték e már az apró részleteket, miközben mégis elvesztek a nagy egészben? Zúgott már a lelkük amikor hirtelen csend lett?

Láttak e már fa békát a dob tetején kongani?

Hallottak e már talpreszelőt elektromos gitározni?

Láttak e már egy társadalmi felelősségvállalást teljesen összeolvadni egy performansz érzetű improvizáció koncerttel?

Valóban nehéz is megfogalmazni, hogy mi is történt kedden este a Lumen Kávézóban, koncert, performansz, érzékenyítés. A praktikus szempontokat talán ismerteti a zenészek és hangszereik listája (lent), de ennél sokkal több minden történt és sokkal több síkon.

Jasper a koncert koncepciójába, zenésztársaival együtt beleépített egy üzenetet az Iránban a napokban történtekkel kapcsolatban. Egy 22 éves fiatal nőt a hijab szabályok megszegése miatt a rendőrség bezárt Irán fővárosában, és súlyosan abuzálta, a lány elhunyt és jelenleg Tehranban sokan az utcára mentek az igazságtalanság, és a rendőri brutalitás és a diktatúra ellen tüntetve.

Mahsa Amini

Ez volt a koncert záró akkordja. A lány nevét mondtuk közösen.

Bátor, és nyílt szavakkal beszélt hozzánk Jasper az esetről és hogy hogyan építette bele a koncertjébe egy iráni barátja beszédét, felvételeket a tüntetésről, és arra is bátorított minket, hogy nyissuk ki a szívünket azok felé, akiket súlyos igazságtalanság ér, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján él vagy élnek akiket ér. Ez az üzenet, a koncert végén hangzott el szavakban. De a zenébe is bele építettek audio vizuális elemeket és persze ezentúl, kevésbé megfogható és megmagyarázható érzéseket, rezgés hullámokat, amiket a súlyos tények feltárása előtt átélhettünk és meghallgathattunk.

Csodálatos koncert volt, az érzelmi tölteten kívül is magával ragadó energiájú zene, az első rész ugyan 1 óra hosszú volt, de a rengeteg apró játékos hang és rezgés teljesen hipnotikus állapotot volt képes megteremteni. Rengeteg jó, összetartó érzést lehetett látni és hallani a zenészek között, ahogy egy-egy rész között megölelik egymást, ahogy közösen, de mégis magukban elmélyedtek a zenében.

“Just like in the old times” mondta Jasper a két részlet között, és bemutatta az improvizációban résztvevő zenész társait, majd taps:

Ajtai Péter - nagybőgő

Grencsó István - szaxofon

Gyárfás Attila - dob

Miklós Szilveszter - dob

És ők pedig Jaspert:

Jasper Stadhouders (NL) - gitár

Taps.

A végén nem volt taps, néma csend az iráni lánynak.

Mahsa Amini

Az írás eredetileg a jazzma.hu- jelent meg.