Baló Sámuel Trió és Dresch Mihály vihara az Opus Jazz Clubban
A koncertre várva elmerengtem, hogy megváltozott minden az ősz beköszöntével, a vidékről visszaköltözött a zene a városba, szépen bevilágított, Fazioli zongora vette át a kerthelyiségekben égő sorok alatti elektromos zongorák helyét, és a közönség is elegáns ruhájában rendel az Opus Jazz Club rendezett asztalainál. A zenészek kisétálnak a színpadra, lágy, kellemes tavaszi szellőt szólaltatnak meg hangszereiken, esetleg egy enyhe záporral megfűszerezve. Baló Sámuel szerzeménye, a You may think you are alone (in Valencia) szólal meg. Dresch Mihály bal lába ütemre jár, kezében finoman muzsikál a szoprán szaxofon.
Dresch Mihály, a háttérben Baló Sámuel |
Sámuel a darabot (címe magyarul: Azt hinnéd, hogy egyedül vagy Valenciában) egy valenciai egy hónapos látogatása során szerezte, Erasmuson lévő barátnőjét látogatta meg. Mindenképpen vitt magával egy eletromos zongorát - hiszen mi lesz, ha egy hónapig nem zongorázik, mondja mosolyogva - a zongorát édesapja adta fel postán, elképesztően alaposan becsomagolva, Sámuel repülőn érkezett. Alberto ment el vele a postára, akit Grázban ismert meg - egy nyáron ő vette ki szobáját, amíg szünidőben Sámuel Magyarországon volt. Aztán az élet szerencsés kacifántjának köszönhetően Alberto valenciai és sokat segített a párnak a helyi dolgokkal.
Baló Sámuel, zongora |
Richter Ambrus, dobok |
A darab vége tébolyi lendülettel, a jazzben ismert kavalkáddal, viszi magával a hangokat, felkap mindent maga körül, mint egy orkán - a jazz rajongók tudják milyen ez, szinté sámáni egsztázisba kerülnek a zenészek és a hallgatóság lelke is megremeg. Ez az élmény csakis az élő zenével élhető át igazán. A lezárások idején beporosodott érzékszervekről teljesen lehull a fehér lepedő és az újjá éledt közönség együtt rezeg a 4 hangszerrel. Az első szett a Jameju című számmal záródik. Mielőtt a zenészek visszavonulnak, Dresch Mihály kiemeli, hogy egy kivételével ma este mind Baló Sámuel saját szerzeményeit hallhatjuk.
A második szett a Thunderstorm című számmal indul, Baló a zongora húrjait pendíti meg kezdésnek. A magyarul Vihar című szám egy nyári zivatart fest le hangokkal. A 9 pontos Richter skálán 6-ost kapott a vihar, pontoz a koncert után Richter Ambrus.
Ezután a The water’s edge következik Tom Harrell-től. Zárásként a Kata című számot hallhatjuk. Minden darab rengeteg improvizációval hosszan szólt. A szűnni nem akaró taps a ráadást is kiérdemelte: Baló régebbi szerzeménye a Collapse szólal meg, amit Thelonious Monk zenéje inspirált.
Dresch “nagyon jó érzésekkel” távozik. Baló Sámuel bringájával elsuhan. Nagy szerencsémre Miskolczi Márk és bögője, Richter Ambrus kíséretével arrafelé autózik, ahol én is lakom, így kapok egy haza utat a zenészek társaságában. Az este levezetéseként Richter az ujjaival dobol a cintányér tokján az anyósülésen, ahogy a lámpa pirosa megcsillan a szélvédőn.
Fotók: Kis Kata Linda
Megjegyzések
Megjegyzés küldése