FRIDGE // HARMADIK NAP

Eljött a harmadik, egyben az utolsó nap is az idei Fridge fesztiválon. Az esős idő ellenére azért összekaptuk magunkat, és kicsit korábban kinéztünk. Az a baj az ilyen őszi-téli fesztiválokkal, hogy hiába van kecsegtető programfelhozatal, ha már 17h-kor elkezdődik a buli, mégis ki az, aki a nyári fesztivál komfortja nélkül hajnalig bírja? És közben nincs se sátor, se szállás kétpercnyire, hogy beugorj egy kis szunyára a következő koncertig, vagy héderezz a napsütésben egyet, mert bizony a Hungexpo nyirkos padjai nem feltétlen bizonyulnak megfelelő eszközként erre. Bár köztes programnak ott voltak a snowmobile-os srácok a freestyle bemutatóval és versennyel - itt leszögeznénk, hogy sportbeszámolót sajnos nem fogtok itt tőlünk olvasni -, illetve beugorhattál körbenézni, esetleg shoppingolni a Hó-Show vásárba. Standok sokasága színesítette a D pavilont, a legmenőbb sí és snowboard felszereléseket kínálták, de termelői mézet, házi kolbászt is találhattál. Csupán csak teli pénztárcára volt szükséged, ha nem üres kézzel akartál hazamenni. Azonban, ha nem feltétlenül ezért jöttünk, a fentiek ellenére lélekben nagyon is gazdagon térhettünk haza.

fridge.hu

 A zenei felhozatal ismét kárpótolt, még ha a korai koncerteken nem is volt teltház. A Hősök szinte pontosan 17h-kor kezdett, igencsak csekély hallgatóközönséggel. Talán ha egy-két sor volt, sokat mondok. Persze ahogy pörögtek a számok, úgy szállingóztak be egyre többen, de tudjuk jól, hogy egy ilyen jellegű fesztiválon bizony nem könnyű beindítani délután a partit. Azért mi jót bólogattunk az épp aktuális slágereikre, bár személy szerint én a hat évvel ezelőtti arculatukat jobban csíptem, mára túl sok mindent belekevertek és túl van popsítva. 

Sajnos a Grandmaster Flash-ről és a The Carbonfools-ról lemaradtunk, utóbbi szerencsére könnyen pótolható. Dub Fx a szokásosat hozta, a kedves ausztrál szájdobos fenegyerek, mint mindig, most is elhozta magával a jól bevált kis slágereit. Jó volt, jó volt, de valljuk be, utcazenészként tényleg nagyon tehetséges, azonban hosszútávon, színpadon annyira nem produkál újat. Főleg, hogy már másodjára láttam az elmúlt fél évben. No de felesleges ez a sok rizsa… Mindenki tudja nagyon jól, hogy ez a nap a ski-doo őrültek versenyén kívül Paul Kalkbrenner-ről szólt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy erre a napra kelt el a legtöbb jegy, illetve hogy teltház volt. Ne hagyjuk ki persze a brit Freestylers formációt, akik egy remek kis live koncertet hoztak össze, ami szépen feltuningolta a hallgatóközönséget. Nagyon táncolható volt, nagyon ütősre sikeredett, a végén pedig a Fasten Your Seatbelts köszönt vissza. A végére már szépen benépesedett a nagyszínpad előtti tér, a toalettek és a metapayes blokkok előtt végeláthatatlan sor állt, a pultokról nem is beszélve.

Egykor óramű pontossággal megszólaltatta a hangfalakat Kalkbrenner, és a tömeg eszeveszett őrjöngésbe kezdett. Ez így zajlott talán egészen 2.15-ig. Tökéletesen időzített a számokkal, a vizuállal még inkább elutaztatott minket, a dallamokkal, mély basszusokkal pedig egyre csak húzta és húzta a közönséget. Felcsendültek természetesen a Berlin Calling nagy slágerei - ezeket nagy visongás fogadta - illetve, ahogyan illik, a végén még visszajött egy Aaron erejéig. Szerintem most is imádott minket, szép számmal jöttek el meghallgatni őt. És a legjobb, hogy ezek a slágerek még mindig helytállóak, de közbe mégis mindig mutat valami nagyon újat, valami nagyon speciálisat, ami miatt ekkora sikernek örvend. A nagyszínpadi show levezetéseként (ami cseppet sem volt relaxáló jellegű) Hot X állt a pult mögé. Aki bírja a zúzdát, annak tökéletes folytatásként szolgált, de meglátszott, hogy ki a kemény mag, mert a nagy tömeg a felére csökkent. Alternatívaként a Party Arenaban lötyöghettek a gyengédebb ütemek kedvelői. Mi azért nagyon jól éreztük magunkat.  

Summa summarum, a szürke, nyirkos idő ellenére klassz kis fesztivál volt az idei Fridge, de valljuk meg őszintén, azért mi a napsütést meg a Balatont jobban szeretjük.

gabrielle