Tom Lumen // Fészek Művészklub // Interjú

Ismét meglátogattuk a gitárművész úr koncertjét március 15-én, ami egy remek kis este volt, mindenki jól mulatott. Tom pedig még a kérdéseinkre is válaszolt, így most a vele készült interjút olvashatjátok.

Mikor kezdtél el zenélni és ki bíztatott erre?

Gyerekkoromban kezdtem zenélni, egy véletlen folytán döntöttem így. A Szüleink egyszer kettesben hagytak minket a Bátyámmal, aki jóval idősebb lévén azonnal felhozott egy lányt. Hogy ne zavarjam Őket, betett a videóba egy kazettát – VHS korszak volt még – azzal, hogy ez itt Jimi Hendrix. Csak ültem, hallgattam, néztem, teljesen el voltam bűvölve és el is döntöttem, hogy én is gitáros szeretnék lenni.

Honnan jött a művészneved?

Az eredeti vezetéknevem nem egy egyszerű név; sem itthon, sem külföldön nem értik az emberek. Amikor szólópályára léptem, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy művésznévre lesz szükségem. Olyan nevet választottam, amivel megmarad a monogramom, azonosulni tudok a jelentésével és kellemes hangzású, könnyen megjegyezhető, így lettem Tom Lumen.

Mi inspirál a dalszerzésben? Van esetleg múzsád, illetve kedvenc zenekarod, zenészed?

A kedvenc zenészeimmel egy egész könyvet meg tudnék tölteni. Leginkább azok a figurák vannak rám hatással, akik önálló műfajt teremtettek, munkásságuk legegyszerűbben a saját nevükkel kategorizálható. Mint például Jeff Beck, Dave Gahan, Keith Jarrett, Trent Reznor, Glenn Gould, Nas. Nem jellemző azonban, hogy konkrétan zeneírásra másik zenész inspirál. Dalszerzésre általában maga az élet késztet, a dalaim többnyire az életem során átélt élményekből táplálkoznak, ahogy ma este is, a koncerteken gyakran elmesélem, hogy melyik dalt mi inspirálta, hogyan született. Az életem korszakokra bontható és általában minden korszakban van valaki, aki a gondolatai, vagy a személyisége által ösztönzően hat. Mondhatjuk úgy, hangol vagy behangol és az adott korszakban az adott hangolásban tapasztalom a dolgokat. Ezek többnyire nem zenészek. A közelmúltban ilyenek voltak pl. Nikola Tesla, Szerb Antal, Jim Jarmusch, Kosztolányi Dezső, André Agassi, Kurt Vonnegut, Anton Corbijn, Brian Redman, vagy Pablo Picasso.

Miből áll egy dal megírása és milyen hosszú folyamat, amíg számodra megérik?

Először általában egy dallam születik, majd a végleges forma és harmóniaváz ez után alakul ki. A dallam születése változó: gitárral a kézben, vezetés közben a kormányon dobolva, gördeszkán állva fütyörészve, boltban sorban állva, egyszóval bármilyen helyzetben történhet. Maga a dal a gitáron nyeri el végleges formáját, hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt. Van olyan szám, amit ma is szinte pontosan úgy játszom, ahogy először eszembe jutott, ugyanakkor vannak olyan dalok is, amelyek a gyakorlás, koncertek során rengeteget változnak. Érdekes kérdés egyébként az úgynevezett ’saját’ szerzemények témaköre, hiszen minden dalban benne van a legelső fickó, aki összecsapta a tenyerét és énekelni kezdett a barlangban ülve, vagy egy fadarabra feszített valamit és pengetni kezdte és innen kezdve sok-sok nemzedéknyi ember, akik által most a színpadon állhatsz gitárral a kezedben, nem is beszélve azokról, akik nem zenei, hanem egyéb módokon befolyásolták az egész folyamatot. Ebben az értelmezésben is igaz Kodály mondása, miszerint "A zene mindenkié.".

Melyik a kedvenc saját szerzeményed és miért?

Ez folyamatosan változik. Jelenleg egy új dal, a Tajtékos Napok a kedvencem. Egy intenzív időszak után született, amikor viszonylag rövid időn belül sok koncertem volt, rengeteg dolog történt. Az egyik koncertről úton hazafelé visszaemlékezve egy nagyon nyugodt, békés állapotba kerültem, hazaérve elővettem a gitárt és szinte pont úgy eljátszottam a dalt, ahogy most is van. Hamarosan egy új videó is készül majd belőle.

Hány hangszered van most és volt valaha?

Jelenleg három gitárom van, két akusztikus és egy elektromos. A fő hangszerem, ami a koncerteken is hallható, egy Maton EBG808 TE.

Hogy valaha hány hangszerem volt, azt nem tudnám megmondani. Voltak időszakok, amikor alig fértem el otthon a gitároktól. Nem vagyok egy nagy tárgy-fetisiszta egyébként; ha csak a Maton lenne, az is megfelelne. Cuccokról beszélgetve gyakran eszembe jut egy dobos barátom, Orliczky Gyuri mondása, hogy "a műsort a konyhaasztal lábán is le kell tudni játszani". Persze az ember nyilván a számára elérhető legeslegjobb hangszeren játszik, azonban a világ legjobb gitárja is csak egy darab fa fém bizgentyűkkel magában, nincs önálló mondanivalója. Sok fiatal gitáros esik abba a csapdába, hogy a cuccai által határozza meg magát. Amellett, hogy a cuccok fontosak, nincs önálló mondanivalójuk. Az egyik Zen tanítást tudnám erre a kérdésre transzponálni. Amikor legközelebb találkozol egy gitárral, kérdezd meg tőle: "Te egy gitár vagy? Mi a mondanivalód?". A gitár azonnal tanítani fog a válaszával. Ha-ha.

Honnan fakad az AER-rel való kapcsolatod?

Kovács J. Lacival, a közép-európai forgalmazóval régóta ismerjük egymást, rengeteg segítséget kaptam Tőle az elmúlt évek során. Ő mutatott be Udo Rösner-nek a cég vezetőjének. Boldog vagyok, hogy azt az erősítőt reklámozhatom, ami szerintem a világon a legjobb arra, amire használom.

Sokszor jársz külföldön koncertet adni? Eddig hány országban voltál?

Korábban zenekarokkal sokfelé megfordultam a világban. A szóló műsorommal eddig Ausztriában és Németországban mutatkoztam be. Legutóbb Bécsben játszottam a Vienna Fingerstyle Nights keretein belül. Ezt a koncertsorozatot egy osztrák gitáros Barátom, Marcus Schlesinger szervezi, és olyan nagyságok is fellépnek rajta, mint például Pierre Bensusan. Megtisztelő, hogy ott lehettem. Úgy fest, jövőre a Vienna Fingerstyle Festival-on is felléphetek majd.

Köszönöm a beszélgetést, Tom, sok érdekeset tudtunk meg rólad!

Én is köszönöm, üdvözletem az olvasóknak! Béke.

Ha lemaradtatok a koncertről, nézzétek meg a róla készült videókat YouTube-on:

https://www.youtube.com/watch?v=CxxBrsJNJqc - Road Song
https://www.youtube.com/watch?v=aABV7kvi-d0 - Back Straight

A koncertről a képeket Császár Márta Kifra készítette.