Isten Háta Mögött lemezbemutató // Dürer Kert

Vigyázat, borús hangvételű cikk következik!!! Ugyanis amennyire a beharangozóban lelkesítettelek Titeket és én is vártam ezt az eseményt, annyira rosszul sikerült a Mikulás napi este. Hogy miért is?! Hát, kezdjük az elején, ahogy az történt.

 
Felkerekedtünk idejében, ahogy azt illik és a zord decemberi, erős északi széllel megátkozott időjárást sapkákkal, kesztyűkkel és sálakkal kivédve meg is érkeztünk az Ajtósi Dürer sor 19-21-be. Eddig a csípős szélen és az ez által keletkezett pirosas bőrünkön kívül minden perfekt volt. A galibák a jegyvételes pultnál indultak, amelyet a még kifogástalan ruhatár előzött meg. Az este egésze után azt kell mondanom, örülhetünk, hogy ez még volt és gondoltak arra, hogy decemberben a kabátokat ne kézbe fogjuk. Ugyanis sok másra nem sikerült gondolniuk.

A Napokon zenekar már nagyban játszott, mire odaértünk. Azonban azt a tényt, hogy ők játszanak, leginkább az időből tudtuk megjósolni először, mivel a hangzavar hatalmas volt, és erről nem az egybegyűlt tömeg tehetett. Sokkal inkább a kegyetlenül rosszul beállított hangosítás. Hozzá kell tenni, a kisteremben is koncert volt, így két tűz közé került érzékeny hallórendszerünk.

Tehát a hangosítás! Sejtésem sincs, ki intézte a keverőpultban a dolgokat, ellenben nem volt elmondható róla sem a precizitás, sem az odafigyelés. Már akkor hallottam, hogy valami nem stimmel, amikor kikértem a sörömet. A gitárok 3-4x hangosabban szóltak és recsegtek, mint az kellő lett volna, az énekes nem hallotta a saját hangját, ahogy a gitárosok a hangszerek tisztaságát. A zaj és a ricsaj pedig mérhetetlen volt. Ilyet még sohasem tapasztaltam a Dürerben! Elképesztően fülsértő volt!

Az IHM mindezen hátrányok ellenére megkezdte hatásos felvonulással koncertjét kicsivel fél 11 után. A tiszta hangokat ők is csak ösztönösen találgatták, ami nem is ment olyan rosszul, tekintve, hogy profi zenészemberekről beszélünk. Tanúsítani azonban én is csak azért tudom eme elkeserítő tényt, mert a koncert idejének 70 százalékában félig befogott füllel hallgatóztam a 4. sor tájékán. Nos, belátható: ez a koncertélményből sokat elvett.

A kislemez három száma – a Medúza, a Kérész és a Vízöntő – a nehézségek ellenére természetesen elhangzott. Ezek közül az utolsó kettőt emelném ki, amelyek igazán IHM-es hangulatú, pörgős szerzemények lettek. A lármás produkció ellenére a rajongók természetesen nagy örömmel és éljenzéssel fogadták a fiúk új szerzeményeit, ezáltal kellő visszaigazolást kaptak az elégedettséghez. Az újak mellett a koncert nagy részét természetesen a régi slágerek tették ki, főleg az Ű c. előző lemez dalai. Igen hosszúra nyúlt a zenebona, éjfél is elmúlt már, mire befejezték. No de nincs is min csodálkozni, ha kétszer is visszatapsoltuk az úriembereket! Befejező számként a Berepülést pengették nekünk, amikor már szállingózott a tömeg az éjjeli buszok felé. Vagy a Dürer rosszul beállított hangfalai elől menekült?!

A buliról készült néhány videót az említett tények okán nem túl jó minőségben YouTube-on megtekintheti az, aki lemaradt és még ezek után is kíváncsi volna:


Az igazán érdeklődők pedig Popshopról le is tölthetik az egyébként Hazugságok harminc körül névre keresztelt új kislemezt.

 
Solymosi Emőke

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések