TOLLFORGATÓ TRIPO MESTER // INTERJÚ




Aki az ándergránd kultúrában jártas, annak ismerős Tripsánszki Dávid, alias Tripo neve. Többször volt már kiállítása és valljuk be valószínűleg nem véletlenül! Őszinte, talán durvának mondható alkotásai, olyanok, mintha a legrejtettebb [vagy nem] gondolataink szócsöve lenne. Itt az ideje, hogy képei mellett Ő is megszólaljon.



   

Legutóbb mondtad, hogy nagyon beindult a karriered. Különböző felkéréseket, munkákat kaptál. Ezekről mesélnél többet, természetesen [amelyikről lehet] többet?

Tavaly novemberben volt egy közös kiállításom Szőke Gáspárral (aka Gazsi Rap Show) azóta kiemelkedően megnőtt az érdeklődés a cuccaim iránt. A kiállításunkat nem más, mint a Szerecsenkirály, a Kelemen Kabátban együttes frontembere nyitotta meg, és egyből meg is bízott a következő klipjük grafikai anyagainak elkészítésével. Ez volt a legnagyobb projektem, amihez az eszmeiséget, mondanivalót, a karakterisztikát, a sztorit az én rajzaim adják, adták. Ez három korszakon átívelő rezurrekciós lélekvándorlós szimbólumokkal gazdagon megtűzdelt végtelen rajzsorozat, ami 7,5 méternél állt meg. Aztán volt egy nagyon kedves melóm mostanában az s/m digital rec legújabb világszínvonalú producerjeit bemutató válogatás albumának, a Bitches get twitches nevet viselő album koverjét készítettem. Volt egy két falfestésem is. Legutóbb Bécsbe voltam. Remélem minél hamarabb újabb külföldi utat tudok beadni. Továbbá a Poster Urban Outfit új kirakata is nekem köszönhető, ami a tetris elemeire visszavezetett kartondoboz-technikával készítettem el:) Szóval karton dobozokat a tetris jól ismerhető elemeivé ragasztottam össze és abból ügyködtem egy polcszerű dolgot, amit aztán a helyre jellemző szavakkal szét trasheltem. A tavasszal nyílt másik belvárosi helyen, a Dzzs Bár  pult melletti falán is hagytam egy párnégyzetméteres kézjegyet. Volt még egy sneakerfeszt a Gödörben, ahova egy adidas cipőt terveztem, de sorolhatnám tovább reggelig, szóval inkább vágjunk bele a következő kérdésbe. 




Jártál külföldön is Barcelonában egy grafikus találkozón / workshopon. Milyen volt a spanyol tengerpart [?], ahol szinte ugyan az a probléma áll fenn, mint Magyarországon. A gazdasági válság, a fiatalok állástalansága ott is élő probléma? Van olyan szócső, mint Te?
Huhhh Barcelona! Nehéz mit mondani egy olyan embernek, aki élete hajnalán még azt sem hitte el magáról hogy valaha fog fél méteres pálmafánál nagyobbat látni... Az offf fesztivál alkalmából utaztunk barcába, a barátnőmmel (innen is puszilom). A fesztivál inkább a digitális grafikai világot célozza meg. Mikor egy- egy önálló művészt hallgattunk meg,  nem egy két alkalommal lábadt könnybe a szemem a szavai hallatán (pl Pat Perry, aki huhh nézzetek utána elmondani sem tudom a sírás környékezett http://patperry.net/) szóval nagyon brutális volt,  hogy kezdenek a fufllfull pro level arcok,  ilyen szinten nyitott szemmel és szívvel gondolkozni. Kezdünk felébredni, azt kell hogy mondjam... Nagyon időnk sem volt úgymond társasági életet élni, ezért fiatalokkal nem is nagyon találkoztam(tunk), de hogy minden művésznek saját galériája van,  ahol egymás cuccait reklámozzák az 100 millió százalék. A válság - ezek kreált szarok, nem is térnék ki rá. Szócső pedig, mint olyan rengeteg van hisz a graffiti nem egy üldöztetett antikeresztény romlásba hajló fos, mint ahogy itt van beállítva.... A spanyol életképet leírni egy hét után nehéz. Amúgy meg ott kint talán nem az állásnélküliség a fő probléma, inkább a munkától való elszokottság, a lustaság és a partylife. Más rendszer van ott, mint itt, ezért nem sok értelme van hasonlítgatni. Itthon az a baj, hogy a legtöbbünk beképzelt, agymosott, félénk, és még saját magának sem tud megbocsátani. Rengeteg az arrogáns, fennhordja-az-orrát, lusta fazon, persze tisztelet a kivételnek. Mintha mindenki olyan fenenagy dolgokat ért volna már el! Alkotni kell, függetlenül attól, hogy hol vagyunk, de leginkább az utcán! Ez a legfontosabb, de a videó mindent elmond. (http://vimeo.com/60149775)


A munkáid eléggé erősek. Olyasmi, mint amikor kikapcsol az ember és elkezd firkálni a lapszélére. Beindul a tudatalatti és a tudatos kifirkálása. Érezhető az indulat és az erő. Mégis nagyon precízek és pontosak a vonalaid. A rajztechnikád kitűnő. Minek köszönhető, hogy ilyen jó tollforgató lett belőled?
Jó a megfigyelésed, ezen én is sokat szoktam gondolkodni. Igazából ez olyan, hogy nekiállok firkálni úgy, hogy nem vázolok elő, hanem a meglévő szimbólumtáramat frissítem az adott rajzhoz, a kért vagy vágyott hangulathoz illően. A precizitást pedig a Jóisten különös játékának köszönhetem, aki úgymond elszakított a művészettől, hogy azzá tehessen. Középsuli magas-építész szak második osztályában rájöttem, hogy kell használni a tollat és vonalakat. Hogy minek köszönhető? Szerintem annak, hogy magamat fejlesztettem és nem hallgattam idősebb öregekre, hogy szerintük mi lenne jó, hogy lenne jó. Saját individuum akartam lenni, magam és a barátaim számára, hogy legyen egy olyan, aki megmondja / kimondja helyettük a frankót. Nem bánom a képzőt, meg az ipart se, tudodki menjen menőzni ájfónnal iparra, meg keseregni a képzőre. Inkább dolgozom, Hazaadok pénzt anyáméknak és rajzolok, ameddig tudok. Ezt érzem feladatomnak. A jövőben pedig  gyakrabban fogtok a cuccaimmal az utcán találkozni, mert a szabad véleménynyilvánítás templomának falainak tisztaságát emberi törvény nem korlátozhatja!


Munkák, kooperációk :
http://smdigitalrec.bandcamp.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése