Retro Stefson koncerten voltunk a Gozsdu Manóban, egy igazi élmény beszámoló

Amikor szóba jött, hogy menjünk el Retro Stefson koncertre, nem tudtam hova tenni a zenekart. Még soha nem hallottam róluk, szóval meghallgattam pár számukat youtubeon, és az első szó, ami eszembe jutott róluk az volt, hogy furcsa.
De úgy gondoltam, itt az ideje megismerni valami újat, valami olyat, ami nem mindennapi.
Gondolkoztam rajta, hogy ráguglizok, kik is ők valójában és hogy lettek azok, akik, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam befolyásolni és amit tényleg én gondolok, azt fogom megosztani veletek.
EGY ÉLETÉRZÉS VOLT.
9 óra pár perckor egy félhosszú hajú, bajszos pasi egy szál alsónadrágban és cipőben kiállt a közönség elé és neki állt játszani. Csak ő volt és a hangszerek, látszott rajta, hogy semmi más nem létezik neki akkor.
De én is ugyanezt éreztem. Elkezdtem nem gondolkozni.
Hogyan hogyan tudnám a legjobban átadni a hangulatot? A kis jegyzetfüzetembe a következő kifejezések szerepelnek:
"elvont, de boldog!"
"Érzed, hogy élsz!"
"Más, de a szó jó értelmében"
Azt hiszem, ezek mindent elmondanak.
Mindezek után, volt egy 10 perces szünet... és megjelent a zenekar többi része (akik nem mellesleg az első részt végig a közönség táborából hallgatták végig).

Elkezdődött a buli. Nem, nem az a fajta, amin mindenki tombol. Ez nem az, amikor táncolsz, ez az amikor a lelkedben élvezed. 
Hogy mi tetszett még nagyon?
Nem volt tömeg. Tényleg érezni lehetett az egész koncert alatt, hogy akik ott vannak, mind pontosan tudják, hogy sehol máshol nem lennének szívesebben. Én is ugyanezt éreztem, attól függetlenül, hogy kicsit kétséggel mentem oda.
A Reykjavík-i alternatív pop zenekar hatalmasat alkotott. Látszott rajtuk, hogy imádják amit csinálnak és a szeretetük átragadt a közönségre is.
Ők nem az a banda, akit az emberek sztárolnak. Ők azok, akikben mindenki megtalálja önmagát.
Ha rajtam múlna, olyanok lennének, mint a kötelező olvasmány.
Úgy gondolom, hogy legalább egyetlen koncertjükön mindenkinek ott kellene lennie.
Adnak valamit, ami... felejthetlen és megmagyarázhatatlan.

Horváth Bianka

Köszönjük a Soundkitchennek a lehetőséget!

Bianka többi írását itt találod. Az esemény előtti cikkünket pedig itt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése